2014. szeptember 8., hétfő

Prológus.

- Pozitív...JaeWook... pozitív, pozitív! - ugrott Choi férje nyakába a terhességi teszttel.
- Micsoda? Ezt el sem hiszem! Apa leszek! Apa leszek! - nevetett a férj.

Minden tökéletes. Felhőtlen. Boldog. Mindenki erről beszél, mindenki nevet, ajándékokat vesz, ünnepel. Pedig még meg sem születtek. Még bármi történhet. Ők mégis biztosnak veszik a boldogságot, stabilnak, mintha semmi sem történhetne. Az első ultrahangok után még nagyobb lesz a boldogság, hisz kiderül: ikrek. Később az is kiderül, hogy mind a kettő kislány. JaeWook talán még sosem volt ilyen boldog. Choi volt a mindene. Érte dolgozott, érte élt, ő volt az élete értelme. S most már három emberért kell dolgoznia, élnie, most már igazi családja lehet. Ami neki nem volt. Mindig is erre vágyott.
Eljött a szülés napja. Elfojt a magzatvíz. JaeWook tenyerei izzadtak, s úgy érezte, elájul. Soha nem élt át ekkora fájdalmat, hisz látta, hogy a felesége vajúdik, szenved. De végig az tartotta benne a lelket, hogy ezt a két csodálatos lányukért teszi, s utána ők lesznek a legboldogabbak a világon. Megszülettek. Megszületett mind a kettő és gyönyörűbbek, mint valaha. JaeWook fájdalma eltűnt, helyette végtelen boldogság, megkönnyebbülés és szeretet lett rajta úrrá. Choi mosolygott. Fáradt volt, kimerült, a fájdalomtól még remegett a teste de mégis határtalan boldogságot érzett ahogy látta, férje könnyes szemmel fogja a kislányukat. A másikat pedig ő.
- Annyira gyönyörű vagy... Mia. - mosolygott Choi a kislányára. - Mia lesz. Ő pedig Zara. A világ legcsodálatosabb kislányai. - sírta el magát az újdonsült anyuka.

Eltelt két hónap. Minden tökéletes, boldog, gyönyörű. Minden olyan csodás. Elronthatatlan.

- Szia édes. Mindjárt hazaérünk Miával, mindent megvettünk, ami az esti vacsihoz kell. Szerencsére már nem sír, jókedve van.
- Zara még mindig alszik, Mia sírása nem ébresztette fel. Szerencse, hogy elvitted magaddal, különben most itthon szerencsétlenkednék két síró hercegnővel. - nevetett JaeWook.
- Sietek haza. Puszi.

JaeWook az órát nézte. Eltelt egy óra, de a felesége és a kislánya sehol.
Eltelt még kettő, Zara felébredt, sír.
Éjjel fél kettő. Zara alszik. JaeWook hiába hívja feleségét, senki sem veszi fel a telefont. Nem vár tovább, biztos, hogy valami baj történt velük. Felöltözteti a kislányát és autóba száll. A rendőrségre tart, hogy bejelentse az eltűnésüket. A gyomra borsóméretű, szemeiben könnyek gyülekeznek.
- Nem élem túl, ha valami történik velük.